híres írók gondolatai az írásról

Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz… Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret. Mégse! Nehezen megy, aggályokkal. A születő gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika. A legbelső elintézetlen ügyeimet pedig nem tudom papírra tenni. Az az érzés gátol, hogy mások éppolyan tisztán olvasnak benne, mint én az írók írásaiban, én, a psychoanalitikus. Mégis vaserővel kényszerítem magam, hogy írjak. Írnom kell. Ha nem is lesz számomra többé az írás életműködés soha, legalább legyen játék.” – írta Csáth Géza naplójában 1912-ben. Persze nem ő volt az egyetlen, aki az ihlettel, illetve annak hiányával, vagy éppen az akarással küzdött, amikor az írásról volt szó. Helen Garden és Travis Elborough a Being Writer (Írónak lenni) című 2017-ben megjelent kötetükben híres írók tanácsait gyűjtötték össze az írásra vonatkozóan.

Lev Tolsztoj szerint a legfontosabb megtalálni az az időszakot, amikor az adott egyénnek a leginkább megy az írás. Ő maga korán kelt, és reggel szeretett írni, úgy gondolta, akkor a legfrissebbek az ember gondolatai. William Faulkner az olvasásra esküdött, mindegy, hogy mit, de olvasni kell, vallotta. Ernest Hemingway szerint abba kell hagyni az írást, akkor, amikor még jól megy, és nem is szabad rá gondolni másnapig, amíg az ember megint nekiül, hogy folytassa a művét. Neki több tanácsa is volt az írásra vonatkozóan, miszerint részegen kell írni, és józanul átnézni a szöveget. Persze erre célszerűbb metaforaként tekinteni. F. Scott Fitzgerald épp az ellenkezőjét tanácsolta, azaz sosem szabad inni, ha az ember írni készül. John Steinbeck szerint egy nap csak egy oldalt érdemes írni, vagyis jobb kis lépésekben haladni. T.S.Eliot azt vallotta, hogy az ember sohase másnak, hanem csakis saját maga számára írjon. Kurt Vonnegut ellenben azt javasolta, hogy egy bizonyos ember számára írjunk, ne pedig tömegeknek szánva a művünket.

Természetesen nincs bevett receptje annak, hogyan kell megírni egy könyvet, vagy bármilyen irodalmi művet, és nincs is rá szükség. A mondanivaló mindig megtalálja a formáját, ahogy Csáth Géza mondta, egyszerűen csak írni kell. Vagy, ahogy Nikosz Kazantzakisz Zorbája mondta: „táncolni kell…,a zene majd csak megjön valahonnan.”