Ady 1903-ban megismerkedett a Párizsban élő Brüll Adéllal. Léda kilenc éven át volt a költő szeretője és múzsája, számtalan Léda-vers született, melyeket a korban merésznek számító témaválasztás miatt sokan elutasítóan fogadtak.

Schöpflin Aladár így írt Ady és Léda szerelméről:

“A szerelme minden, csak nem idilli. Amit a szerelemmel asszociál, az valósággal riasztó volt az akkori magyar világban. A szerelmi életre vonatkozó lélektani és fiziológiai ismeretek akkor még nem voltak annyira elterjedve, mint manapság. Az emberek elfogadták a szerelemnek azt az ősi elgondolását, amit a költők nemzedékek nemzedékein át plántáltak tovább, nem tartották szükségesnek az emberi élet e nagy rejtelmét felfedezni. Fizikai részét befedték a diszkréció képmutató fátyolával, érzelmi részére megtartották az ősi frazeológiát s így a szerelem valami egyszerű, ártalmatlan dolognak tűnt fel, amivel nem érdemes sokat foglalkozni, legfeljebb a költők ábrándoznak róla. Nem törődtek azzal, ami életük egyik legnagyobb dolga volt, nem vették észre, nem is akarták észrevenni bonyolultságát, azt a sok mindenféle élettényezőt, ami mind belejátszik. Röviden szólva, a háború előtti magyar embereknek nem volt szexuális műveltségük.”

#ady #adyendre #nyugat #irodalom #magyarirodalom
#haiku #nemadytól #adynak