Halála

Ady köztudottan nagyvilági életet élt, szerelmi légyottjai következményeként szifiliszes lett, amely korának elterjedt nemi betegsége volt. 1909-től már rendszeres szanatóriumi kezelésre járt, egészsége akkorra nagyon megromlott. Nem csupán a szifilisz volt a felelős egészsége megromlásáért, önpusztító életmódja is nagy szerepet játszott benne. Nem vetette meg az alkoholt, amelynek következményeként májnagyobbodástól szenvedett, míg a rendszeres dohányzás a tüdejét kezdte ki.  Az évek múltával tovább romlott egészségi állapota. 1918-ban a spanyolnáthát is elkapta, amelyből igazán sosem épült fel. Később egy agyvérzésen, majd több tüdőgyulladáson is átesett.

Ma száz éve, 1919. január 27-én reggel, hosszas betegeskedés után távozott az élők sorából. Még 42 éves sem volt.

„Halálára Pap Márta nővér emlékezett vissza: „…Este megvacsorázott. Aztán elaludt csendesen. A láza ekkor pontosan 39,9 volt. Éjfél felé én is lefeküdtem és reggel 8 óra után arra ébredtem, hogy a beteg lélegzete nem normális, és arca hirtelen elfehéredik. Megijedtem, hozzá ugrottam és kérdeztem: fáj, mi fáj? Hívjak orvost? Nem válaszolt, aludt. Rémületemben nem mertem otthagyni a szobában, elkezdtem tapsolni hangosan, mint a színházban szokás, hogy valaki észrevegyen a folyosóról. Úgy küldték fel Reiss doktorkisasszonyt. Ő volt az inspekciós, de Vizteleky doktorkisasszony és Halmos főorvos úr kezelték. Kámfor és koffein injekciókat kapott, majd elkezdett hörögni, de még mindig nem ébredt fel. Pár pillanatig tartott az egész, negyed kilenckor álmában meghalt…”

(http://mek.oszk.hu/05400/05439/pdf/Szallasi_Adybetegsege.pdf)

#ady #adyendre #nyugat #irodalom #magyarirodalom #haiku