Nagy László Kossuth-díjas magyar költőnek köszönhetjük többek között az egyik legszebb magyar verset (Ki viszi át a szerelmet). A költővel 1975-ben Kormos István interjút készített. Halálának évfordulóján az interjú egy részletével emlékezünk Nagy Lászlóra. A lenti szűk egy perces videóban pedig elmondja, hogy mit üzent nekünk.

NL: Önzőek vagyunk, büszkék, hiúak vagyunk, szelídek vagyunk s gorombák, született gyilkosok, kéjencek, martalócok. Tehát jók és rosszak vagyunk, emberek vagyunk, esendőek vagyunk.

KI: Mégis, látsz reményt?

NL: … A remény? Nem tehetünk mást, mint amit eddig is tettünk, főleg humanisták: továbbra is a jobb emberi sors harcosai, partizánjai, titkos ügyvédjei legyünk. A reményt nem szabad föladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a remény segít kilépnünk, léphetnek ki a tömegek, akik sújtva vannak. Ugyanakkor legyen jogunk a kételyre, ez is motorja a mi alkotó munkánknak. Kritikával kell néznünk saját munkánkat. Egyre jobbat kell csinálnunk. Ez a célunk. KI: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled?